Tudomány-e a politikatudomány?
palibatya|2010. jan. 31. 22:48|23 komment, szólj hozzá te is!
Demosztokrácia
A politikai hatalom működése minden más társadalmi cselekvés felett áll, azokat befolyása alatt tartja, ezért szerepét, és megismerésének fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni.
1.- A politikáról
Alapvetően a politikai hatalom birtokosai által megvalósított politikai döntések, vagyis a tényleges politikai cselekvések, és nem a kinyilatkoztatott hatalmi célok határozzák meg a társadalom belső viszonyait, és folyamatait, így egyéni, és közös sorsunk alakulását is.
A hatalom működése – ami a politika lényege – minden más társadalmi cselekvés felett áll, azokat befolyása alatt tartja, ezért szerepét, és jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni.
A politikához viszonyulhatunk ellenszenvvel, közömbösen, és akár még szerethetjük is. Amit viszont minden körülmények között tudnunk kell, hogy a politika rólunk, az életünkről szól, és a hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat.
2.- A politikatudományról
A különböző tudományágaknak, a tudománynak, mint „megismerő tevékenységnek” köszönhetően ma már távoli bolygókról, az anyagi világ parányi építőelemeiről, vagy az élő szervezetek örökítő anyagainak összetételéről is igazolt tudással rendelkezünk. Az ismeretek bővülése minden „hagyományos” tudományterületen elmondható, miközben születnek új tudományágak is.
Az igazolt ismeretek gyarapításával egyedül a politikatudomány maradt adósunk, és művelőinek áldásosnak kevésbé mondható ténykedésével inkább elfelejttette, sem hogy meghaladta a klasszikusok múltbéli felismeréseit.
A politikatudomány esetében a megismerés tárgya, nem más, mint a hatalom, a tevékenység művelői pedig azok, akiket - feltehetően a fizikus, matematikus, biológus megnevezések mintájára – politológusoknak nevezünk.
A címben megfogalmazott kérdés megválaszolásánál a tudományos tevékenység három lényeges kritériumának figyelembevételét tartom fontosnak. Ezek a valóság feltárására irányuló szándék, az objektivitás és a komplexitás.
3.- Szándék a valóság megismerésére.
Napjainkban a politikatudomány kinyilatkoztatott és a politológusok által egységesen elfogadott paradigmája a (polgári) demokrácia. A rendszerváltást megelőzően egy másik, de ugyancsak egységesen elfogadott paradigmát is demokráciaként aposztrofáltak a szakma művelői, elébiggyesztve akkor a „népi” jelzőt. (talán van, még aki emlékszik a „tudományos szocializmus” kifejezésre is)
A „demokrácia-felfogások” között meglévő eltérések ellenére a közös vonások is nyilvánvalóak. Úgy, mint az aktuális hatalmi célnak való megfelelés, a kényszerű alávetettségen nyugvó társadalmi hierarchia elfogadtatásában, és fenntartásában való aktív szerepvállalás, az „elméleti alapok” biztosításával.
Párhuzamba állítva a két demokrácia-felfogást, ma már nehezen cáfolható, hogy ezek valójában egyazon paradigma gyümölcsei. A különbség „csupán” annyi, hogy a valóság eltérő szeleteit önkényesen kiragadva, és azokat általános érvényű törvényszerűségekké, dogmákká alakítva ellentétes érdekcsoportok hatalmi ambícióit szolgálják.
A rendszerváltás a politikatudományban nem a paradigmaváltásról szólt, csupán a dogmák cseréjéről, egy újabb szószörnnyel érzékeltetve a paradogmaváltásról. Ennek megélése a tudományos megismerés elkötelezett hívének, és művelőjének bizonyára nem kis belső konfliktussal járhatott, de a jelekből ítélve legtöbben ezt szakmailag is túlélték, és ma már az új dogma elismert, és népszerű hirdetőiként látjuk őket viszont.
A dogmákká merevedett, a hatalom által is megtámogatott tudományos tézisek a valóság megismerésének, és a pozitív irányú társadalmi változásoknak minden időben a legnagyobb gátjai voltak. Nincs ez másként ma sem.
4.- Az objektivitás
A tudományos megismerés nem nélkülözheti a függetlenséget, és a tudományosan elfogadott vizsgálati módszerek alkalmazását.
Teljes függetlenségről természetesen egyetlen tudományág esetében sem beszélhetünk, hiszen valamennyi működését nagyban meghatározza a hatalomhoz való viszony.
Autonóm tudományos intézmények, és kutató műhelyek a gyakorlatban nem léteznek, legfeljebb autonóm tudósokkal, vagy kutatókkal találkozhatunk. Ez utóbbiak sorsa sokszor a meg nem értés, nem ritkán a kiközösítés, és legrosszabb esetben az elhallgattatás.
Az objektivitást a politikatudomány esetében nagyban megnehezíti (fogalmazhatnék úgy is, hogy kizárja) az a körülmény, hogy a „tudósnak” arról a politikai berendezkedésről, azoknak az embereknek a tevékenységéről kell, vagy inkább kellene a valóságot feltárnia, amelytől, illetve akiktől az egzisztenciális léte függ.
Mint ahogy 1990 előtt, úgy ma sem kaphat tudományos státuszt, és félkegyelműnek, vagy páriának, minősül, az a tudományos gondolkodó, aki szembe megy a hatalmi érdekekkel.
Természetesen mondhatta 1990 előtt is bárki a kenyéradó gazdájára, a hatalomra, hogy erőszakos, elnyomó és igazságtalan, mint ahogy most is mondhatja, hogy a demokratikus hatalom a kényszerű alávetettséget, és a zsarnokságot a hazugság eszközeivel tökéletesítette, és az így kialakult, korábbiaknál is igazságtalanabb hierarchiát (a rendet), ismét csak az erőszak, egy újabb nyílt diktatúra eszközeivel lehet majd fenntartani.
Mondhatja még azt is, hogy az erőszakhoz hasonlóan a demokrácia köntösébe bújtatott hazugság sem legitimálhat semmilyen hatalmat, de ekkor ennek a „megmondó embernek” számolnia kell azzal, hogy a hónap végén a csekkjeinek befizetését, nagy valószínűséggel nem a közszférában szerzett jövedelemből fogja teljesíteni.
(A hatalom számára nem kívánatos, veszélyesnek minősített „önjáró” személyek ellehetetlenítésének korábbi, és újabban alkalmazott eljárásait nem részletezném.)
Az autonómia hiánya negatívan befolyásolja a vizsgálati módszerek kiválasztását is.
Ez azzal jár, hogy az egzakt eredményt szolgáltató módszerek háttérbe szorulnak, nem ritkán olyan indokkal, hogy ezek a társadalom, és azon belül a politika összefüggéseinek és folyamatainak megismerésére alkalmatlanok.
A kapcsolódó tudományterületek eredményeinek alkalmazása sok esetben vezetett új, nem ritkán forradalmi változást megalapozó ismeretek megszerzéséhez. Így például a fizikai ismeteretek alkalmazása a kémiában, a kémiai ismeretek felhasználása a biológiában, és a sor folytatható lenne.
Az nem tagadható, hogy a társadalomtudományok nagyon sok ágának (jog, szociológia, közgazdaság…) ismereteit, és eredményeit integrálta és használja a politikatudomány. Ezeknek, a tudományágaknak is jellemzője viszont, hogy erősen „hatalomfüggők”, és a jelenségeket kivétel nélkül a valóságot torzító ideológiai szemüvegen keresztül látják, és ekként is láttatják.
Nem véletlen az sem, hogy az ideológiai szempontoktól mentes, ezért egzakt eredményeket inkább szolgáltató új tudományágak – mint például a rendszerelmélet, az információelmélet, a döntéselmélet, vagy a játékelmélet – vizsgálati módszereinek alkalmazásával csak nyomokban találkozhatunk.
5.- A komplexitás.
A politikatudomány fő iránya, lényegét tekintve ma a hatalom pártok általi megszerzésének, és megtartásának feltételrendszereit vizsgálja. Ez a tevékenység kiszolgálja ugyan a különböző érdekcsoportok, és a demokráciában hívők igényeit, de ez a terület a politikával összefüggő, és megismerésre feltétlenül érdemes valóságnak bár fontos, de csak igen keskeny szeletét képezi.
Hiányzik a komplexitás feltételeit megteremtő rendszer-szemléletű megközelítés, aminek segítségével lehetőség nyílna a politikai tevékenység céljának, a politikai döntéseknek és cselekvésnek, az azok által generált társadalmi folyamatoknak, és a folyamatok társadalmi következményeinek az összefüggő vizsgálatára. Egy ilyen típusú megközelítés nélkül nincs esély a politikában nyilvánvalóan meglévő irracionalitások feltárására, és ezen irracionalitások társadalmilag káros következményeinek megszüntetésére.
Politikatudomány a valóságban nem létezhet a politikai filozófia tárgykörébe eső alapvető kérdések konszenzusos megválaszolása nélkül, mint ahogy tudományterület művelői által egységesen értelmezett, és értett fogalomrendszer nélkül sem. (ezek mintha ma hiányoznának)
Választ kellene adni például a következő egyszerű kérdésre.
„Racionálisan, és morálisan mi fogadható el a társadalmi erőforrások működtetésének céljaként?”
A cél egyértelmű megfogalmazásával teendőink is sokkal világosabbá, és egyszerűbbé válhatnának.
6.- A tudós politológus felelőssége, és lehetősége
A politikatudomány tudományként való elfogadottságát a politológusok presztízse jól érzékelteti. Ez a presztízs a közember szemszögéből ma leginkább a javasasszony, vagy egy halottlátó presztízsével vetekszik, ami ugyan nem elhanyagolható szint, de a racionálisan gondolkodó egyén számára elfogadhatatlan.
(A természettudományok művelőinek ezirányú véleményéről nincsenek információim)
A társadalmi bajok gyökere kivétel nélkül a politikában, a politikai folyamatok irracionalitásaiban keresendő. Ezen folyamatok ok-okozati összefüggéseinek megismerése, és a közösség tagjaival történő megismertetése nélkül ma már pozitív irányú társadalmi változások elképzelhetetlenek.
Erre a megismerésre, és a megismertetésre a tudós politológusok hivatottak, akiknek egyéni felelőssége - lehetőségeiktől függetlenül – másra nehezen áthárítható.
Meggyőződésem, hogy a pozitív irányú társadalmi változásokat a politikatudomány területén végbemenő paradigmaváltás fogja elindítani. Esély erre akkor kínálkozik majd, ha e hivatás művelői is képesek lesznek tevékenységüket a tudományos megismerés céljának alárendelni.
A hatalmi befolyás, és a rögzült gondolati sémák ismeretében ez a kihívás nem csekély.
A tudomány leendő emberének, amikor a kapa, és a kasza helyett a „megismerés tevékenységét” választja illik eldönteni, hogy a hatalmat, vagy az igazságot akarja-e szolgálni. Tudósként pedig kerülhet olyan helyzetbe, amikor a valóság megismerésének, és megismertetésének kötelessége felülírja a rövidtávú egyéni érdekeket.
Már jó ideje ilyen helyzet van!
petibatya (egy demosztokrata)
Hozzászólások
Eddig 23 komment érkezett (
)
1.
KerekesZS
2010. 01. 31. 23:38
"Mondhatja még azt is, hogy az erőszakhoz hasonlóan a demokrácia köntösébe bújtatott hazugság sem legitimálhat semmilyen hatalmat, de ekkor ennek a „megmondó embernek” számolnia kell azzal, hogy a hónap végén a csekkjeinek befizetését, nagy valószínűséggel nem a közszférában szerzett jövedelemből fogja teljesíteni.
(A hatalom számára nem kívánatos, veszélyesnek minősített „önjáró” személyek ellehetetlenítésének korábbi, és újabban alkalmazott eljárásait nem részletezném.)"
Én igen: Dél-Amerikában több esetben is előfordult, hogy a politikai hatalom birtokosa feltette magának ezt a kérdést:
„Racionálisan, és morálisan mi fogadható el a társadalmi erőforrások működtetésének céljaként?”
Majd válaszolt rá, és a szerint cselekedett.
Ezek az emberek rövid úton elég csúnya véget értek...
2.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 0:22
1. KerekesZS
"Ezek az emberek rövid úton elég csúnya véget értek..."
Ennek elkerülése érdekében szükséges az ilyen kérdést közösen megválaszolni, és a válasznak megfelelően együtt cselekedni.
A változások igazi garanciáit nem egy személy, vagy személyek bizonyos csoportja adhatják, hanem a racionálisan felépített politikai intézményrendszer, és a politikai döntések ésszerű mechanizmusa jelenthetik.
3.
komszomol
2010. 02. 01. 0:41
De értelmes körüljárása a témának! Töprengtem már hasonlóképpen, de ilyen világosan nem állt össze, hogy miért nem tartom a jelenlegi rendszert (illetve az úgynevezett "demokráciákat") demokratikusabbnak a népi demokráciánál. (Sőt!)
Az eddig használt terminológia nem alkalmas a világos fogalomalkozáshoz.
Nyilván ebből adódik, hogy a világon alig akad olyan ország, amely sajátmagát ne demokratikusnak definiálná.
4.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 6:27
3. komszomol
„a világon alig akad olyan ország, amely sajátmagát ne demokratikusnak definiálná.”
Talán nem véletlen.
A demokrácia, és a diktatúra egy tőről fakad, nevezetesen az öncélú hatalomgyakorlás szándékából. Az pedig tudható, hogy a hatalom óhajtása, vagy akarása beteljesülés esetén - a szándéktól teljesen függetlenül - csak öncélú hatalomgyakorláshoz vezethet
Amíg a demokrácia a kényszerű alávetettséget (a zsarnokságot) a hazugság eszközeivel próbálja fenntartani, addig a diktatúra egyértelműen a nyílt erőszakot alkalmazza.
A két rendszer, - mint ahogy legutóbb 20 éve átéltük, és most más előjellel újra megtapasztalhatjuk majd - átjárható, közöttük a határvonal inkább csak szubjektív megítélés kérdése.
5.
KerekesZS
2010. 02. 01. 7:22
Az együtt cselekvésben is egyetértünk, a kérdés az, hogy tud-e egy ország, és ha igen, hogyan leválni a jelenlegi struktúráról?
6.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 8:04
5. KerekesZS
"tud-e egy ország, és ha igen, hogyan leválni a jelenlegi struktúráról?"
Leválni a jelenlegi struktúráról képtelenség, az vitathatatlanul az öngyilkossággal lenne egyenlő.
Annak viszont látom esélyét, hogy egy pozitív irányú változás, egy fokozatos, és tudatos átalakulás - ami később mások számára is mintaként szolgálhatna - elinduljon.
Pontosítanék: csak erre látok esélyt.
A feladatot egy olyan rogyadozó lakóház átalakításához tudnám hasonlítani, amit lakva kell átépíteni, nagyon vigyázva közben arra, hogy amikor az új elemeket beépítjük, a régiek még véletlenül se szakadhassanak a fejünkre, és ne temethessenek maguk alá bennünket.
Egy ilyen munkához úgy gondolom, hogy a leendő építmény "lakók" általi elfogadására, nem csekély tudásra, közös akaratra, és munkára, illetve a munkálatokat irányító "szakemberek" lakók általi támogatására van szükség.
7.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 8:29
5. KerekesZS
Egy lényeges feltételt kihagytam.
Annak felismerése is szükséges, hogy ha nem teszünk semmit, akkor az épület hamarosan ránk szakad, és hogy a lerombolás ("a múltat végkép eltörölni") módszere nem, csak az okosan végzett átépítés vezethet a kívánatos eredményre.
8.
KerekesZS
2010. 02. 01. 8:59
Az épület már erősen megsüllyedt, bármelyik pillanatban ránk is omolhat, félek egy kicsit megkéstünk azzal az átépítéssel :(
9.
komszomol
2010. 02. 01. 9:36
"Amíg a demokrácia a kényszerű alávetettséget (a zsarnokságot) a hazugság eszközeivel próbálja fenntartani, addig a diktatúra egyértelműen a nyílt erőszakot alkalmazza."
Világos! A "nyilt erőszak" az én olvasatomban a világos játékszabályokat jelenti. Ha a szocializmusban a csőcselék neki áll megostromolni a TV székházat, mérget vehetett rá, hogy a rendőrségen hülyére verik.
Most - pillanatnyi politikai helyzettől függően - semmit nem csinálnak vele, kap egy barátságos felfüggesztettet, kilövik a szemét, esetleg a jogvédők áldozattá nyilvánítják.
Szerencsétlen békés többség meg szeretne parirozni, de nem tudja, mi lesz a végleges álláspont.
Nos. Nem csoda, hogy a Kádár rendszer (lehet tagadni, de így van) a valóságban sokkal népszerűbb volt, mint a mostani úgynevezett "demokrácia".
10.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 9:44
8. KerekesZS
"félek egy kicsit megkéstünk"
Lehetséges, de ez a feltételezés nem menthet fel bennünket az alól, hogy a lehetőségeink keretein belül a pozitív változások érdekében megtegyük azt, amit megtenni módunkban áll.
Az igazi problémát én abban látom, hogy többségében, az "átépítés" szükségességének, és lehetőségének a felismeréséig sem jutottunk el.
11.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 10:01
9. komszomol
Az ember szabadság utánn vágyánál, csak a biztonságot jelentő rend akarása lehet nagyobb. Arról nem is beszélve, hogy az anarchiánál, még az erőszakos rend is elfogadhatóbb.
Mert rendnek minden körülmények között lennie kell!
Ideje lesz lassan a kényszerű alávetettség erőszakos rendjeit, az önkéntes alávetettség tudásalapú rendjével leváltanunk. Persze csak akkor, ha mint Ember nem akarunk időnek előtte, végleg eltűnni a semmibe.
12.
sanyóka
2010. 02. 01. 10:30
A politika tudomány (vagy politikai tudományok!) nemcsak politológiából állnak!!! Politikai elméletek, nemzetközi viszonyok elmélete, politológia, és politikai szociológia mind a politika tudományok része! A politikai elméletek már az ógörög tudományban is nagy teret kaptak!(pl Arisztotalész!), de ezek az elméletek még szinte együtt jelentek meg a többi "résztudománnyal", azaz nem váltak szét! A modern korban azonban a társadalom és a politika tudományok akkora fejlődésen mentek keresztül, hogy önálló ágazatok is jogos igényt tartottak arra, hogy ekként is kezeljék őket! Mint minden tudomány, de különösen az "ember tudományok", ezen belül a társadalom tudomány sem lehet "egzakt", hiszen nincs és nem is lehet laboratóriumi kísérleteket folytatni, és sohasem számítható ki egyértelműen a tudományos következtetés, hiszen emberi döntésekről szól, és sok-sok millió ember döntéseiben mindig vannak kockázati elemek! A politikai hatalom gyakorlásról és a politika világáról pedig még kisebb valószínűséggel lehet "tudományos válaszokat alkotni, hiszen " a Fő hatalom" gyakorlása, emberek kezében van, és ezért egyedi döntések is nagy szerepet játszhatnak! Ettől még a fő törvényszerűségeket nagyon jó közelítéssel meg lehet és meg is kell állapítani, és ezt bizony tudományos igénnyel és a tudományhoz méltó eszközökkel és módszerekkel kell megtenni! Mint, minden tudományban a politikai tudományokban is vannak persze tévutak és téveszmék, de attól még senki nem kérdőjelezheti meg azt, hogy TUDOMÁNY!!! Csak a világban (és tudományok világában!!!) kell alaposan tájékozódni és akkor nem lehetséges, komoly embereknek kétségbe vonni a "tudományosságát" a politika tudománynak sem!
13.
komszomol
2010. 02. 01. 10:40
"Ideje lesz lassan a kényszerű alávetettség erőszakos rendjeit, az önkéntes alávetettség tudásalapú rendjével leváltanunk. "
Megvagyok győződve róla, hogy a Kádár rendszernek a többség önként vetette alá magát, vagyis általában jónak, biztonságosnak, élhetőnek érezte. Szűkebb és tágabb környezetemben jellemzően ezt tapasztaltam.
A nyugati módira való kacsintgatás a legtöbb embernél kimerült a farmer és műszaki ketyerék tiszteletében, de senki nem kívánt létbizonytalanságot, munkanélküliséget, ami a kapitalizmusból értelemszerűen következik.
A rendszerváltók gondosan ügyeltek, hogy a "kapitalizmus" szót ne használják, ellenkező esetben meglehet, hogy komoly társadalmi ellenállással találkoznak.
Értelmes ember nem kívánhat olyan társadalomban élni, ahol munkanélkülivé vagy hajléktalanná válhat, ill. teljesen törvényesen éhen halhat.
14.
smicek61
2010. 02. 01. 11:11
Miért van az,hogy a "TV OSTROMLÓ CSŐCSELÉK"a szememben fizetett provokátorok gyülekezete??
Hamarosan úgyis kiderül!Teve utcai székház,kva nagy a csönd!Tudom,a Szarházy lőtt!BIZONYÍTÉKOT AKAROK!(Komszomol!Ne vitázz,sohasem lesz igazad,mert csak melós voltál!
15.
Tökös
2010. 02. 01. 11:16
A politika olyan tudomány, ami az emberek becsapására szolgál...
16.
smicek61
2010. 02. 01. 11:21
TÖKÖS! TUDOMÁNY??????
17.
JoGabor
2010. 02. 01. 11:42
Kedves Péter,
érdekes dolgokat ír. Javaslom azonban a különbségtételt a két nagy tudományág között. Az angolszász gyakorlat például azt követi, hogy minden, ami megfelel az egzakt tudományosság kritériumainak (számításokkal alátámasztott, laboratóriumi körülmények között tetszőleges számban megismételhető, és legalább nagyjából ugyanazt az ederményt is hozó), azt "science"-nek nevezik. Ami viszont nem, pl. a társadalomtudományok (mert hát laboratóriumi körülmények között nem ismételhető meg pl. a teremtés, se a francia forradalom), azt viszont "arts"-nak nevezik. Ebben az értelemben a politika tudománya, mint társadalomtudomány is "art". Nincs is ezzel semmi gond, szerintem.
Amit a politika-tidomány művelésének körülményeiről, módszereiről (amelyek olykor a körülmények által többé-kevésbé befolyásoltak) kifejt, azzal egyetértek.
Azt is írja: "a leendő építmény "lakók" általi elfogadására, nem csekély tudásra, közös akaratra, és munkára, illetve a munkálatokat irányító "szakemberek" lakók általi támogatására van szükség."
A magam tradicionalista felfogása ezt illúziónak tarja. A nagy társadalmi-történeti ciklus végén járunk - bár még ez nem a gödör feneke -, de visszamászni nemigen tudunk ...
Az már egy másik kérdés, vajon mi a helyes cselekvés ilyenkor: hagyni, hogy a ciklus a maga törvényszerűségei szerint lezáródjon (pl. Hamvas is ír a Scientica Sacrában a törvényszerű társdalmi süllyedésről, Konfu Ce nyomán) , vagy ezt ilyen-olyan, kétségtelenül emberbarát megfontolásokból, amennyire csak tudjuk, akadályozni.
18.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 13:01
12. sanyóka
Kedves sanyóka!
Amit ír, az bizonyára mind helytálló.
Feltételezem azonban, hogy Ön is tisztában van azzal, hogy „a tudományok fejlődése szükségszerűen paradigmaváltásokkal jár.”
209.85.135.132/search
Abban az esetben, ha a meglévő tudományos elmélet alkalmatlanná válik a társadalmi változások által felszínre hozott új problémák megválaszolására, vagy megoldására, akkor nem biztos, hogy a kérdések megfogalmazóit, vagy az új válaszok után kutakodókat kellene komolytalan embereknek tartanunk.
Arról nem is beszélve, hogy aki egy tudományos elméletet megkérdőjelezhetetlennek hirdet, az már önmagában ellentmond a tudományos gondolkodásnak.
A kételkedés jogával pedig hagy élhessek azoknak a politológusoknak a „tudományos” tevékenységét illetően, akik a zsákutcás politikai eszmék egyikét, vagy másikát szajkózva besorolnak valamelyik hatalmi érdekcsoport, vagy politikai párt mögé.
19.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 13:11
13. komszomol
Az nyilván egyéni megítélés kérdése, hogy valakinek a „puha diktatúra”, vagy a „kemény demokrácia” felelt, vagy felelne meg jobban.
Úgy gondolom, hogy a jövő társadalmi formációjaként egyik sem elfogadható.
Most nagyon úgy néz ki, hogy a „legkeményebb demokrácia” irányába haladunk, és ezzel a helyzettel kellene majd valamit kezdenünk.
20.
lord
2010. 02. 01. 15:09
A politika azok részéről tudomány, akik értenek hozzá.
Akik csak ugatják, azoknak nem tudomány.
21.
12szer
2010. 02. 01. 15:22
Kedves palibatya!
Néhány gondolat!
1. „Alapvetően a politikai hatalom birtokosai által megvalósított politikai döntések, vagyis a tényleges politikai cselekvések, és nem a kinyilatkoztatott hatalmi célok határozzák meg a társadalom belső viszonyait, és folyamatait, így egyéni, és közös sorsunk alakulását is.” Ez ennyire nem egyoldalú. Bár létezik ilyen irányú hatás, alapvetően mégis fordított a dolog és a társadalom belső viszonyai határozzák meg úgy a kinyilatkoztatásokat, mind a politikai cselekvéseket.
4. szakasz: Látjuk Tamás G. M. esetében tipikusan ez a helyzet. A politikatudomány (történelem-, vallástudomány és a filozófia és …) az aktuál politikának, ideológiának stb. alárendelt. Ld. történelem és Kárpát-medence történelemírása koronként és országonként más, annak ellenére, hogy eseményei csak egyszer és egyféleképp történhettek.
5. Arisztotelész Politika című műve azért ad valami reményt. Ebből a szempontból a társadalmi berendezkedés indifferens. Nem azért hamis, mert diktatúra, vagy demokrácia. Egyszerűen csak. Felmerül bennem még egy gondolat: A politológus munkája hat a társadalomra, az-az vizsgálat közben változtatja.
6. A politológus nem a halottlátó, hanem a politikus szintjére süllyed. Rosszabb, mint a halottlátó. Van ellenpéldám: Marx –filozófus-közgazdász-politológus úgy vállalta a politikusi szerepet, hogy (inkább többé, mint kevésbé- objektív maradt.
Röviden ennyit.
22.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 01. 16:47
20. lord
„A politika azok részéről tudomány, akik értenek hozzá.”
Érdekes megközelítés.)
Mivel a „játék” mindannyiunk bőrére megy, így azoktól akik „értenek hozzá”, joggal elvárható lenne az, hogy ismereteiket megosszák velünk, közönséges földi halandókkal is. (ha már demokráciában élünk)
A tudományos megismerés dolga lenne talán az is, hogy kapaszkodókat, megbízható támpontokat nyújtson a közösség tagjainak, és ne zárkózzanak be az elefántcsonttoronyba. Segítsenek eligazodni a világ dolgaiban másokat is, tegyék lehetővé az új ismeretek megszerzését, és a homály helyett inkább a világosságot szolgálják.
Szerintem.
23.
palibatya (szerkesztő)
2010. 02. 02. 0:15
21. 12szer
Kedves 12szer !
Az első pontban megfogalmazott állításoddal kicsit vitatkoznék.
"alapvetően mégis fordított a dolog és a társadalom belső viszonyai határozzák meg úgy a kinyilatkoztatásokat, mind a politikai cselekvéseket."
Írod.
Ennek az állításnak a cáfolata lehet talán, a kettészakított országok, vagy nemzetek eltérő fejlődési pályája. Itt a német, vagy a koreai példára utalnék.
A belső viszonyok azonosak voltak, a politikai kinyilatkoztatásoknak, és a politikai cselekvésnek a tények alapján köze, kizárólag csak a hatalomhoz volt.
Vagy mivel magyarázod a múlt század néhány magyar "rendszerváltását" követő, egymásnak tökéletesen ellentmondó "kinyilatkoztatásokat", és "politikai cselekvéseket"?
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.